A körmök festése, vagy más módon történő dekorálása ma rendkívül elterjedtnek és megszokottnak számít, azonban hiba lenne azt gondolni, hogy ez a modern korok vívmánya.
Mint annyi minden másnak, ennek is volt előzménye már az ókorban is.
Az ősi Kínában a hosszú körmök valóságos státuszszimbólumoknak számítottak, részben azért, mert azt jelezték, hogy a viselőiknek nem kell fizikai munkát végezniük. A nemesek ezért gazdagon díszített körömvédőket (hu zhi) használtak, hogy megakadályozzák körmeik letörését. Ezek készülhettek kagylókból, fémből vagy akár jádéból. A méhviaszból, tojásfehérjéből és virágszirmokból készült körömlakkok szintén divatban voltak Kínában évszázadokkal ezelőtt.
Az ókori Egyiptomban a felsőbb társadalmi osztályba tartozó nők már szintén ismertek és használtak műkörmöket. Ezek anyaga természetesen még nem porcelán vagy építő zselé volt, mint napjainkban, hanem arany vagy elefántcsont, tehát kétségkívül luxusnak számított. Az élénkvörösre festett körmök szintén divatosak voltak, azonban ez a szín a közemberek számára tiltott volt; ők csak a halványabb színek közül választhattak.
A festett, vagy más módokon díszített körmök korántsem csak a hölgyek kiváltsága volt. Babilonban a festett körmök nemtől függetlenül jelezték viselőjük társadalmi osztályát. Az alsóbb rétegek zöldet, míg a gazdagabbak feketét viseltek. Babilon déli részén találták meg a világ legrégebbi manikűr készletét is, ami időszámításunk előtt 3200-ból származik, és aranyból készítették. Ami szintén nagyon érdekes, hogy ez a manikűr készlet valószínűsíthetően egy harci felszerelés része lehetett, és magukkal vitték hadjáratok idején.
Tulajdonosa valószínűleg egy király, vagy más magas rangú ember lehetett, már csak a lelet alapanyaga miatt is.
A középkor évszázadaiban a körmök festését és a műkörmöket a múlt részének tekintették, és alapvetően nem fordítottak sok gondot a körmök szépségére. A reneszánsz korában ez változott, bár a színek használatától még ekkor is tartózkodtak, legalábbis Európában. Az Atlanti-óceán túloldalán, a 15. századi Inka Birodalomban feltalálták az úgynevezett „köröm művészetet”, ami azt jelenti, hogy körmeiket részletgazdagon kidolgozott ábrázolásokkal díszítették; leggyakrabban sasokat jelenítettek meg a körmökön.
A mai műkörmök alapanyagai eredetileg a fogtechnikából érkeznek, azonban a fejlődés sohasem áll meg, és még napjainkban is sorra jelennek meg az egyre újabb, szebb és tartósabb anyagok és technikák.